Ukrán Golgota Kijev szívében

Viktor Juscsenko ukrán elnök 1087. számú rendelete a politikai megtorlások és az éhínség áldozatainak emlékét megörökítő intézkedésekről arra kötelezi az ukrán kormányt, hogy ez év november 26-ig döntsön az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének létrehozásáról. A feladat legfontosabb része, hogy "az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézete Kijev központjában nyerjen elhelyezést". Május 15-én, a bikivnyai állami történelmi emlékhelyen, a politikai megtorlások áldozatai előtt tisztelgő gyásznapon mondott beszédében az elnök megígérte, hogy mostantól az emlékek megőrzéséért fog dolgozni a kormány, a civil szervezetek és ő személyesen is, s arra kért mindenkit, csatlakozzon az Ukrajna számára történelmileg fontos helyszínek feltámasztása érdekében végzett munkához. Helyesen utalt arra is, hogy az NKVD egykori székhelyén, az Október Palotában megengedhetetlen szórakoztató intézmény működtetése. Hangsúlyozta, hogy "az Október Palotában kell kialakítani a megtorlások áldozatainak múzeumát, hiszen mindaz, ami az Október Palotában - s nemcsak ott - történt, nem csupán agresszió, nem csupán a bolsevik rendszer, az NKVD gyilkosságainak, hanem az ukrán nép ellen elkövetett népirtásnak a helyszíne."
Csak az Október Palota lehet az áldozatok múzeuma, illetve az elnöki rendeletben megnevezett Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézete, ez a történelem és a kor parancsa. Az ukrán Memoriál Társaság és a hazai történészek kutatási eredményei, illetve a túlélők és az áldozatok gyermekeinek beszámolói cáfolhatatlanul bizonyítják a totális szovjet rendszer gaztetteit, amelyeket ebben a palotában követtek el a múlt század 20-as éveitől kezdve, egészen az 50-es évek végéig a Cseka, a GPU és az NKVD égisze alatt. Már önmagában a palota új neve - amelyet a nemes kisasszonyok nevelőintézetének felszámolást követően kapott - is a maga teljességében megfelelt a proletárforradalom lényegének: megsemmisíteni mindent és mindenkit. Itt kínozták halálra nemzetünk legjobbjait, hogy többé ne legyen nemzeti kultúránk és öntudatunk, szabadságunk, függetlenségünk, jövőnk és - ami a lényeg - nemzeti emlékezetünk. Az Október Palota, ezek a falak, ezek a padlatok ártatlan áldozatok ezreinek vérét itták be, ez egy szent hely, ez az ukrán Golgota Kijev szívében, s egyben a politikai megtorlások valamennyi áldozatának emlékhelye.
Bármilyen eseményre került is sor a háborút követő években ebben a "véráztatta palotában" (az Ukrán Kommunista Párt parádés rendezvényei, különféle szovjet kitüntetések átadása alkalmából rendezett ünnepi összejövetelek és gyűlések, különböző jubileumok, a naptár un. pirosbetűs ünnepei, bálok és újévi fenyőünnepek, koncertek és bulik), azok egyértelműen a határtalan cinizmus és egy nemzeti megalázásának megnyilvánulásai voltak, és a bolsevik gaztettek nyomainak eltüntetését, a totalitarizmus több százezer ártatlan áldozata emlékének megcsúfolását szolgálták. Mindazok, akik továbbra is lelkiismeretlenül rejtegetik ezeket a gaztetteket és nem hajlandók bocsánatot kérni tetteikért, akik nem ismerik vagy nem akarják megismerni a keserű igazságot hazájuk múltjáról, akik nem tisztelik a nemzet emlékezetét, azok vérben táncolnak. Hiszen az Október Palotában mind a mai napig - a gonosz szellemek kedvében járva - számtalan szórakoztató programot szerveznek, s mindent megtesznek az igazság elfedéséért, és akadályozzák az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének megnyitását az épületben. Azok, akik szeretnék megtartani a palotát maguknak, Leonyid Kucsma pártfogásával az Ukrán Csillagok Sétányának kialakításán fáradoznak. Itt szeretnének emléket állítani azoknak az ukrán kiválóságoknak, akik hozzájárultak jó hírnevének gyarapításához. Szép gondolat, csak a véres helyszín nem éppen a legmegfelelőbb erre a célra. A sétánynak ennél méltóbb helyre, mondjuk a Függetlenség terére vagy az Ukrajna Palota közelébe kellene kerülnie. Ezen a Golgotán - a terror Október Palotájában - feltétlenül a sztálini rendszer által az ukrán nép ellen elkövetett bolsevik megtorlások és a szándékos éhínség több millió áldozatának kell emléket állítani, és fel kell tárni a totalitárius rendszer vészterhes mibenlétét, hogy mindenki megismerje az igazságot, hogy az ukránok felnövekvő nemzedékei soha többé ne engedjék a múlt eseményeinek megismétlődését. Ez a mi megkésett és szent kötelezettségünk a mártírokkal, az ukrán történelemmel és az egész világgal szemben, ha civilizált európai államnak tekintjük az országot.
Szerte a világban vannak olyan helyek, amelyek a történelem szomorú oldalaira, kis és nagy emberáldozattal járó nemzeti tragédiákra emlékeztetnek. Ezeket tisztelet övezi, tudnak róluk, s egyben tudományos, kutató és nevelő bázisként is szolgálnak. Ilyenné kell válnia az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének is. Tekintettel az ukrajnai bolsevik terror óriási méreteire, szükség lenne több hasonló intézményre az ország más városaiban is (Tarnopolban például már van múzeuma a politikai foglyoknak). Jevhen Szversztyuk neves ukrán filozófus, publicista, költő és egykori politikai fogoly, aki részt vett az ukrajnai éhínség 70. évfordulója alkalmából a budapesti Terror Házában, 2003-ban megrendezett nemzetközi tudományos konferencián, akkor a következőket mondta: "Úgy vélem, hogy sehol a világon nincs hasonló múzeuma a szovjet terrornak. Ukrajnában vagy Oroszországban sohasem lesznek hasonló létesítmények. És ennek az oka tulajdonképpen nem is a pénzhiány, sokkal inkább a vezető körök jószándékának hiánya. Hiszen ez a múzeum bemutatja a bolsevik rendszer lényegét, bemutatja a kommunista rendszer minden szörnyűségét, és szembesíthet sok szovjet meggyőződésű politikust saját kétségeivel és saját emlékezetével. Erre ők sohasem lesznek hajlandók, sohasem engedélyeznének egy ehhez hasonló múzeumot."
Most mégis van esély az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének létrehozására, hála az új kormány jószándékának. Az előttünk álló munkát tisztességgel és becsülettel kell elvégezni.